Hangod fátyolos szívdobbanás, mi lelkem mélyét simogatja, édes-bús, őszi levélhullás, emlékeim szelíd rabja. Édes hangod hömpölygő patak, utat tör kőszívemen át, bennem áramlik, s addig marad, míg végleg meg nem adja magát. 2011.01.11.
Hangod
2011.01.12. 14:55 :: semy86
Szólj hozzá!
Címkék: szerelem
TE reménytelen ÉN
2011.01.10. 02:54 :: semy86
Te vagy a csend a szélben, mikor a zápor elhallgat, és Te vagy a fény az éjben, mely megérinti arcomat. Te vagy a szó a gondolatban, mert Te vagy mindenhol, Te vagy az egyetlen, és mégsem vagy sehol. Én vagyok a zöld a fákban, mely ősszel tovahull, és Én vagyok a seb a lángban, mely…
