Verseim

Esti csendben remeg a gyertyafény, magányos láng tánca ez, kanócát égeti a távoli remény, s viaszát folyatja szegény, melyet forró fém keretez. Múlása könyörtelen vég, melyet körbelengnek sötét árnyak, fénye csupán percekig ég, s melege senkinek sem elég, pislákolás a…

Hangod fátyolos szívdobbanás, mi lelkem mélyét simogatja, édes-bús, őszi levélhullás, emlékeim szelíd rabja. Édes hangod hömpölygő patak, utat tör kőszívemen át, bennem áramlik, s addig marad, míg végleg meg nem adja magát. 2011.01.11.  

Ó, ha minden másképp volna, ha a némaság dalolva szólna, ha a nap bús árnyékot szórna, ha szívem látna, s a szemem érezne, ha testem helyett a lelkem vérezne, szám helyett a fülem kérdezne, ha nem dőlne semmi romba, ha a jóság sosem fékezne, ha a rövid élet álom volna, s ha a…

Egy tekintet, egy apró mozdulat, mosoly, mely gyilkos erejű, egy fénykép, mi elűzi a gondokat, vággyal teli ábránd, de keserű. Nem érinthet keze soha, nem suttog a füledbe, nem csiklandoz rövid haja, sosem néz a TE szemedbe. Fáradt lelked egy arcért rajong, hamis vágyat ébreszt,…

Nagy kortyokban nyeli a bánatot, üres pohár már csak a lelke, forró vére átitatja a kárpitot, könnyben fagyva múlik boldog kedve. Arca pírja festéknyomos, hamis. Ajka száraz, rúzs érinti partjait. Fürtjei halott táncot járnak ma is, s kedvenc ruhái fedik hamvait. Szíve ritmusa…

Angyalok szárnya alattPokoli harc lángja égOtt, hol nem kűzd már emberiségKegyetlenség az, mi marad.Arctalan düh szabadul elLélektelen sarjak hullnakIsteni kardal szentek sújtnakPorrá hullik minden ember.Sátántangót jár az idő, holZakatol egy sárkányszívIgazaké a szent győzelem,…

Késbe mártott vérem szívja, felszabadítja elmém, s azzal írja Dögcédulám. Sebeim sértik, selymes késhegyek érintik, szúrják, mint ha ott se lennék. Testem elhagyott hulla, alaktalan hús, mely étvágyat gerjeszt, szívem kivágva dobog zárt palackban, lelkem lemosva bűz szagot…

Te vagy a csend a szélben, mikor a zápor elhallgat, és Te vagy a fény az éjben, mely megérinti arcomat. Te vagy a szó a gondolatban, mert Te vagy mindenhol, Te vagy az egyetlen, és mégsem vagy sehol. Én vagyok a zöld a fákban, mely ősszel tovahull, és Én vagyok a seb a lángban, mely…

Könnyes egek tekintenek rám, és zokogó fák kérnek segítséget, szorítja szívem a kedves nevetés, mert már az sem nyújt menedéket. Magányos erdők szörnyű kínjait károgják a sötét madarak, nem pengetik lelkem húrjait sem baráti, sem becéző szavak. Napsugaram felhők…

Százezer könnycseppet hullatnak az egek, dübörögve zúdítják alant dühüket, míg a hideg és szürke szelek felborzolják a nyugodt tengereket. Én is, akár az ég, csak sírok szüntelen, legbelül összetört a legszebb álmom, lelkemben megszakadt egy régi végtelen, s céltalan…

Hosszú ujjak nyúlnak felém, a Zene Angyala szólít engem, egy szelíd dallam költözött belém, s félelem csillog a szememben. Az ötös páholy emlékei némán, elfojtják a hangomat az éjben, boldogan sírva és végtelenül gyáván, de megszerettem a borzongató éjben.  …