Verseim

Esti csendben remeg a gyertyafény, magányos láng tánca ez, kanócát égeti a távoli remény, s viaszát folyatja szegény, melyet forró fém keretez. Múlása könyörtelen vég, melyet körbelengnek sötét árnyak, fénye csupán percekig ég, s melege senkinek sem elég, pislákolás a…

Ó, ha minden másképp volna, ha a némaság dalolva szólna, ha a nap bús árnyékot szórna, ha szívem látna, s a szemem érezne, ha testem helyett a lelkem vérezne, szám helyett a fülem kérdezne, ha nem dőlne semmi romba, ha a jóság sosem fékezne, ha a rövid élet álom volna, s ha a…

Nagy kortyokban nyeli a bánatot, üres pohár már csak a lelke, forró vére átitatja a kárpitot, könnyben fagyva múlik boldog kedve. Arca pírja festéknyomos, hamis. Ajka száraz, rúzs érinti partjait. Fürtjei halott táncot járnak ma is, s kedvenc ruhái fedik hamvait. Szíve ritmusa…

Angyalok szárnya alattPokoli harc lángja égOtt, hol nem kűzd már emberiségKegyetlenség az, mi marad.Arctalan düh szabadul elLélektelen sarjak hullnakIsteni kardal szentek sújtnakPorrá hullik minden ember.Sátántangót jár az idő, holZakatol egy sárkányszívIgazaké a szent győzelem,…

Késbe mártott vérem szívja, felszabadítja elmém, s azzal írja Dögcédulám. Sebeim sértik, selymes késhegyek érintik, szúrják, mint ha ott se lennék. Testem elhagyott hulla, alaktalan hús, mely étvágyat gerjeszt, szívem kivágva dobog zárt palackban, lelkem lemosva bűz szagot…