Késbe mártott vérem szívja,
felszabadítja elmém, s azzal írja
Dögcédulám. Sebeim sértik,
selymes késhegyek érintik,
szúrják, mint ha ott se lennék.
Testem elhagyott hulla, alaktalan
hús, mely étvágyat gerjeszt,
szívem kivágva dobog zárt palackban,
lelkem lemosva bűz szagot erjeszt,
emberi voltom halott emlék.
Fekete szavak, sötét tettek,
homályos gondolatok, álmok
mind bizonyítékok lettek,
s az élet a gyanúsított, az álnok
angyal, ki e Földre kárhoztatott.
2008.01.21.
