Hosszú ujjak nyúlnak felém,
a Zene Angyala szólít engem,
egy szelíd dallam költözött belém,
s félelem csillog a szememben.
Az ötös páholy emlékei némán,
elfojtják a hangomat az éjben,
boldogan sírva és végtelenül gyáván,
de megszerettem a borzongató éjben.
2003.03.08
/Erik= Az Operaház Fantomja/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
