Verseim

Könnyes egek tekintenek rám, és zokogó fák kérnek segítséget, szorítja szívem a kedves nevetés, mert már az sem nyújt menedéket. Magányos erdők szörnyű kínjait károgják a sötét madarak, nem pengetik lelkem húrjait sem baráti, sem becéző szavak. Napsugaram felhők…

Százezer könnycseppet hullatnak az egek, dübörögve zúdítják alant dühüket, míg a hideg és szürke szelek felborzolják a nyugodt tengereket. Én is, akár az ég, csak sírok szüntelen, legbelül összetört a legszebb álmom, lelkemben megszakadt egy régi végtelen, s céltalan…