Verseim

Esti csendben remeg a gyertyafény, magányos láng tánca ez, kanócát égeti a távoli remény, s viaszát folyatja szegény, melyet forró fém keretez. Múlása könyörtelen vég, melyet körbelengnek sötét árnyak, fénye csupán percekig ég, s melege senkinek sem elég, pislákolás a…

Hangod fátyolos szívdobbanás, mi lelkem mélyét simogatja, édes-bús, őszi levélhullás, emlékeim szelíd rabja. Édes hangod hömpölygő patak, utat tör kőszívemen át, bennem áramlik, s addig marad, míg végleg meg nem adja magát. 2011.01.11.