Nagy kortyokban nyeli a bánatot,
üres pohár már csak a lelke,
forró vére átitatja a kárpitot,
könnyben fagyva múlik boldog kedve.
Arca pírja festéknyomos, hamis.
Ajka száraz, rúzs érinti partjait.
Fürtjei halott táncot járnak ma is,
s kedvenc ruhái fedik hamvait.
Szíve ritmusa akár a könnyű szél,
nem látható csendben szárnyal,
halandó testében lelke szinte él,
élete folytatódik, mások által.
2009.12.09.
