Hangod fátyolos szívdobbanás,
mi lelkem mélyét simogatja,
édes-bús, őszi levélhullás,
emlékeim szelíd rabja.
Édes hangod hömpölygő patak,
utat tör kőszívemen át,
bennem áramlik, s addig marad,
míg végleg meg nem adja magát.
2011.01.11.
Hangod
2011.01.12. 14:55 :: semy86
Szólj hozzá!
Címkék: szerelem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://semy-versek.blog.hu/api/trackback/id/tr882579008
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
